Magazin cikkek

Ma hajnalban kihirdették a Soundhead Best Of 2010 szavazásának végeredményét. Nem az a kétségbeejtő, hogy aki sokat promózott, az nyert legtöbbször, hanem hogy akik zsigerből szavaznak sokkal többen vannak, mint akiknek saját ízlésük és véleményük van.

http://soundhead.hu/portal/index.php/Irasok/Cikkek/soundhead-best-of-2010-az-eredmenyek.html

A közönségszavazások felett eljárt az idő. Bosszantó olvasni, hogy a közönség, mint massza mennyire befolyásolható és mennyire nincs felelősségérzete az ilyen megmérettetéseken kinyilvánítani a véleményét. Azt tudjuk elképzelni még, hogy elhanyagolhatóan kicsi az a réteg, aki komolyan veszi ezt a szavazósdit, és így törvényszerűen azok futnak be, akik a nagyobb táborukat mozgósítani tudják. Ennek így van értelme? A szervezőknek és a DJ-knek igen, hiszen jól mutat a díj az iroda polcán és lehet hivatkozni rá a jövőben (de vajon megéri-e egy teljesen hiteltelen győzelemre hivatkoznia komoly projektetknek és márkáknak?).

Régebben nagyon menő kifejezés volt a “népnevelés” a szakmában. Amikor egy DJ vagy előadó próbálta a közönséget felvilágosítani, adott irányba terelni. A legjobban ez úgy működött, hogy közben kellően szórakoztató is maradt. Ma ilyen nem létezik. Látjuk, hogy hova vezetett és milyen felmérhetetlen károkat okozott a mostani legaktívabb generáció fejében a sokáig fennálló budapesti monopolhelyzet. Felnőtt úgy egy korosztály, hogy hétről hétre teljesen kiégett és érdemtelenül agyonsztárolt DJ-k szórakoztatták őket a Hajógyárin. Ők azok, akiknek semmi, de semmi igényük nem maradt arra, hogy új hangzásokat, új művészeket vagy akár új DJ-ket kutassanak fel. Az is hatalmas, szinte ledolgozhatatlan hátrány, hogy nincsen szakmai fórum, ami a közönségnek szólna. Totálisan lezüllesztették a Freee magazint, ami lehet hogy üzletileg nem volt elég jövedelmező, meg úgyis internet meg Facebook van, de nincsenek e-zenével foglalkozó színvonalas olvasmányokat kínáló bloggerek sem. Egyszerűen nincs információforrás, az ember csak elvétve olvashat/nézhet anyanyelvén interjúkat a legnagyobb DJ-kkel és producerekkel.

Csodálkozunk azon, hogy – jó esetben – néhány száz embert lehet összerántani olyan előadókra, akik tőlünk nyugatabbra a legjobbak és legnépszerűbbek most? Csodálkozunk azon, hogy a legtöbb esetben ezeket az elektronikus zenei partira tökéletesen alkalmatlan Merlinbe (U26-ba, Corvintetőre stb.) hozzák, amikor a Studio meg a Coronita lehetnek az ország top klubjai (utóbbi ráadásul egy másik klubnak a leválasztott része legtöbbször)? Csodálkozunk azon, hogy több tehetséges producer magasról tesz a hazai szcénára, és csak külföldre koncentrál, itthonra még egy mixet vagy egy fellépést sem hajlandó vállalni? Csodálkozunk azon, hogy jelen pillanatban hazánk legsikeresebb (és legkeresettebb) művészei (Jay Lumen vagy épp a Muzzaik) sehova nem férnek be erre a listára?

Hogy mi a Soundhead felelőssége az egészben? Például az, ha az eredménysorra pillantanak, akkor nem helyén kezelik azt, hanem megpróbálják halálosan komolyan tálalni. Legjobb példa erre, amikor leírják, hogy a Berlin Calling itthon mostanra érett be igazán (premier: 2008), majd pár sorral lejjebb, a citromdíjasok közt közlik, hogy “látszik, mennyire elege van a közönségnek a Kalkbrenner lázból”. Az sem elhanyagolható, hogy mint vezető e-zenei médium a tartalom jelentős részét olyan anyagokból tapasztják össze, amit szervezők és promóterek írnak, és küldenek ki levelezési listára PR-hírként. Persze tudjuk, ezek tartják életben a weboldalt, ám valakinek fel kell vállalnia, hogy megmutassa a nagyközönségnek azt, ami a világban történik, különben a lejtőn nem lesz megállás.

Írta: MrK

Forrás: dj.co.hu